LifePress Életmód magazin

Ha a téli szállásukra igyekvő állatokat erős fagy lepi meg, vagy éppen a rejtekhely nem. Ha az európai gőtéket mesterségesen megakadályozzák abban, hogy téli álmot aludjanak, nem képesek szaporodni. Tápláléka: szárazföldi élete során az alpesi gőte mindenféle rovart és azok lárváit, férgeket, ászkákat és pókokat fogyaszt. A vízben a vízi …

Mivel gyakran növényzet nélküli, tiszta és világos aljzatú vizekben fordulnak elő, más fajokhoz képest könnyebb őket megfigyelni. Mint a pettyes gőténél, sok esetben itt is több hím gyűlik egyetlen nőstény köré. Az udvarló hím szembefordul párjával, úgy, hogy orrukat össze tudják érinteni, majd az oldalához tartja farkát, és a kloákájából …

Bár alföldeken is megél, de elsősorban a domb és hegyvidékek lakója. A hegyekben 3000 m-ig hatol fel. A vízközeli biotópokat kedveli, amilyenek a buján benőtt patakvölgyek, ritkás lomberdők és a parkszerű tájak. Álló vagy lassú folyású vízre van szüksége, ahol szaporodhat. Elterjedési területének déli részén túlnyomórészt magasabb fekvésű helyeken él, …

Jegyei: közepes termetű, lapos és széles fejű gőte, teste erőteljes, lábai rövidek, farka oldalról lapított, bőre a szárazföldön száraz, bársonyos, gyakran enyhén szemölcsös. A vízi élet során bőre sima, különösen a hímeké, nászidőben; nyugalmi ruhában szürkés vagy csaknem feketés is lehet, hátoldalán matt foltokkal, míg hasoldala narancssárga vagy akár tűzpiros. …

Az idősebb lárváknak feltűnő kopoltyúbojtjaik nőnek, törzsükön haránt irányú izomárkok láthatók, hátukon és farkukon magas, hosszú és hegyes lefutású úszóhártya van. Leginkább a vízinövények közt bujkálnak, de a nyílt vízben is meg lehet figyelni őket, amint mozdulatlanul lebegnek. A békalárvákkal szemben, amelyeknek először a hátsó lábuk nő ki, a gőtelárváknál …

Látótávolságán belül minden feltűnő mozgásra reagál, és ösztönösen odaúszik. Ha hímek találkoznak, orrukat összeérintik, és így ismerik fel egymás nemét. Amikor egy hím végre egy nőstényre akad, ferdén vagy keresztben helyezkedik el előtte. Hátát felpúposítja, mint egy macska, és farkát nagy ívben legyezve a nőstény felé tereli a kloákájából kiáramló …

Magyarországon a korábbi törzsalak, a közönséges tarajos gőte (T. cristatus) a leggyakoribb, de a Dunántúl déli részén a T. dobrogicus is él, a nyugati határszélen pedig a T. carnifexelőfordulása is gyanítható. Élőhelye: az alföldeket és a hegyeket egyaránt meghódította. 1000 m-ig rendszeresen, de ritkábban 2000m-ig is felhatol. Sokféle biotópban megél, …

Jegyei: nagy, általában elég robusztus gőte, durva szemölcsös bőrrel és erős végtagokkal, valamint hosszú, fekete-sárga gyűrűs ujjakkal. A farok kb. a testtel egyenlő hosszú, oldalról lapított, a nősténynél az alsó éle sárga vagy narancsszínű. A vízben élő állatok háta rendszerint sötétbarnás vagy feketés, általában feketén foltos; a szárazföldön élők ellenben …

Jegyei: nagy, robusztus gőte lapos, széles fejjel, erőteljes végtagokkal és érdes vagy enyhén szemölcsös bőrrel.Hátszínezete jellegzetes: halvány vagy élénkzöld (egyes állományoknál sötét olajzöld), sötétbarna vagy feketés márványozással. Hasa világos vagy sötétszürke, ritkábban fakó vöröses, fehér pettyekkel és sötét foltokkal. A szárazon gyakran élénkebben és kontrasztosabban színezett, mint amikor a vízben …

Jegyei: karcsú gőte, hosszúkás, lapos fejjel, feltűnően kiálló felső állkapoccsal, bőre gyakran érdes, szemölcsös. Hátszínezete sokféle lehet, a vörhenyestől a feketés barnáig, vagy olajzöld, középen sárgás vagy vörösesbarna csíkkal és sötét foltokkal. Hasoldala a fehérestől a szürkéig változhat: közepe sárga, különösen a hímnél sötéten pettyezett. A hímek hátsó lábszárán sarkantyúszerű …