LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Hegyesfejű gyík Lacerta oxycephala
Jegyei: feltűnően karcsú, közepes termetű gyík, hosszúkás, rendkívül lapos és kicsúcsosodó fejjel, széles nyakkal és lapított testtel. Végtagjai kecsesek, hosszú farkának töve széles. Felső oldalán és végtagjain általában sötétszürke, kékesszürke, feketésbarna vagy fekete alapon világos rácsminta látható. A farok gyakran a csúcsáig élénk kékesszürke színű, néha világoskék vagy halványzöldes, sötét gyűrűkkel. A hasi oldal kékesszürke vagy fénylő kék. Teljes hossza 190-200 mm. Elterjedése: nagyjából a dalmát Krka folyótól a montenegrói Shkodrai-tóig. Élőhelye: elsősorban tengerparthoz közeli területek, valamint számos sziget; helyenként, pl. a Neretva völgyében (Hercegovina) akár a parttól 80 km-re is megtalálható. Kizárólag köves és sziklás terepen fordul elő, pl. repedezett, kopár karszttájakon és bozótosok közé ékelt, szigetszerű sziklahalmokon. Út menti sziklákon is megél (nemegyszer a közönséges és az olasz faligyíkkal együtt); házfalakon és közvetlenül a tengerben álló sziklákon is előfordul. Életmódja: csak sziklákon él; meglepő fürgeséggel tud futkosni rajtuk. Ember közeledtére azonnal elmenekül, de csakhamar kíváncsian újra előbújik, hogy meglesse a betolakodót. Csak rövid téli pihenőt tart, amelynek erősen napsütötte helyeken már akkor véget vet, amikor a közelben még hófoltok vannak. A szaporodási időszakban párosan él, és kis revírt tart fenn. 2-4 tojását gondosan elrejti.
Tápláléka: rovarok, pókok, ászkák. Egyéb: sötét színezete révén könnyen észre lehet venni a világos mészkövön.
Ibériai hegyigyík Lacerta monticola
Jegyei: közepesen nagy, lapos és széles fejű gyík, teste szintén kissé lapított, farka pedig hosszú. Színezete nagyon változó lehet. A hímek felül többnyire zöldesek vagy zöldeskékek, feltűnő feketés mintázattal, míg oldaluk általában nagyon sötét és kéken pettyezett. A nőstények jegyei hasonlóak, de barnásak, hasuk pedig sárga. A fiatalok farka az első hónapokban élénkkék színű. A teljes hossz 210 mm. Elterjedése: Spanyolország és Portugália.
Élőhelye: elsősorban a sziklás biotópokban, pl. bokrokkal és cserjékkel borított sziklás lejtőkön, elgazosodott, köves hegyvidékeken vagy szinte teljesen kopár, hasadozott sziklafalakon él, főként 1500
2000 m között, de 2900 m-ig is előfordul. Galíciában viszont a tengerszint magasságában is megtalálták!
Életmódja: az ibériai hegyigyík többnyire csak késő délután hagyja el rejtekhelyét. Ekkor egy kiadósat napozik a verőfényben, hogy minél hamarabb elérje a kellő testhőmérsékletet, majd táplálék utáni portyára indul a közelben, miközben időnként napozgat egyet. Tápláléka: bogarak, legyek, sáskák stb. Egyéb: az ibériai hegyigyík élőhelyén nem csupán a nagy napi hőingadozásnak van kitéve, de még a gyakori, igen hideg és esős időszakokat is át kell vészelnie. Ilyenkor elbújik, és a téli álomhoz hasonló dermedt állapotba süllyed. Mivel a téli pihenő elég sokáig tart, a párosodás és tojásrakás sokszor csak június-júliusban zajlik le.
