Kezdőlap / Állatok / Hüllők / Az Erdei béka jellegzetességei

Az Erdei béka jellegzetességei

Elég nagy, de karcsú testű béka, hátsó lábai feltűnően hosszúak. Az óvatosan a test mellett előrefektetett hátsó lábsarokgumója jól láthatóan (kb. 2-3 mm-rel vagy többel) túlér az orr csúcsán. A kifejlett erdei békák az orruk hegyétől a kloákáig mérve 6-7 cm hosszúak. A nagyobb nőstények 9 cm-t is elérhetnek, a hímek mindig érzékelhetően kisebbek. Hanghólyagjuk nincs, brekegésük meglehetősen halk, gyorsan pergő „rro-rro-rro…” vagy „kvo-kvo-kvo…”. Az erdei béka háta fakó sárgásbarna vagy vörösesbarna színezetű, ritkán kissé sötétebb; oldala halványsárga. Hátsó lábán többnyire 10 sötét, markáns keresztsáv látszik. Feje sokkal hegyesebb, mint a gyepi békáé, a barna vagy sötétbarna halántékfolton ülő dobhártya pedig csak kb. 1 mm-re van a szem mögött, és átmérője is kisebb a szeménél. A háton a mirigyes párkányok egymástól meglehetősen távol húzódnak. Hátsó talpának úszóhártyái nem érnek el az ujjak hegyéig. A belső sarokgumó (metatarsalis gumó) igen fejlett, jól látható. A fajt elsősorban a gyepi békával (a világos közép-európai példányokkal) és az olasz barna békával lehet összetéveszteni. A gyepi béka erőteljesebb alkatú. hátsó lába rövidebb, és mirigyes párkányai egymáshoz közelebb állnak. Az olasz barna béka torka sötétebb, és legtöbbször hasa is sötéten márványozott.
Egyéb: elszigeteltségük miatt a fennmaradt erdei béka állományok Nyugat és Közép-Európában erősen veszélyeztetettek. A valaha a folyókat végigkísérő galériaerdők maradék foltjait hosszú szakaszokon az erdei békák számára alkalmatlan élőhelyek választják szét.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Kecskebéka fejlődési rendellenességek

A kecskebékáknál felfedeztek fejlődési rendellenességeket, amelyek miatt már környezeti mérgezés hatására is gyanakodtak, onnan adódnak, …

Leave a Reply