LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A halolajokról a legtöbb embernek a csukamájolaj jut az eszébe, amit évszázadok óta használnak az angolkór megelőzésére.
Dr. Samuel Kay 1752-ben a manchesteri ispotályban használt először csukamájolajat a reumás fájdalmak és a csontbántalmak kezelésére. A viktriánus kor orvosai csukamájolajjal kezelték a köszvényt, a tüdőbajt, a légcsőhurutot, az idült bőrbetegségeket és persze az angolkórt. Noha a kor doktorai elfogadták, hogy a csukamájolaj hatásos, senki sem tudta, miért. Néhányan naivan úgy gondolták, a csukamájolaj azért áldásos a test számára, mert „megzsírozza” az ízületeket. A tudósok csak 1912-ben, a vitaminok „felfedezésekor” kezdték megérteni, hogyan és miképpen használ a csukamájolaj az ember egészségének.
Úgy találták, ez az egyik leggazdagabb A- és D-vitaminforrás. Mára beigazolódott, hogy mindkét vitamin szükséges az bőr, a fogak és az íny épségéhez. Kiderült, hogy a csuka májolaj azért bizonyult az angolkór – egy csontokat gyengítő gyermekbetegség – hatékony ellenszerének, mert D-vitaminnal szolgált, s ennek hiánya okozza a betegséget. Az ipari forradalom idején az angolkór általános volt a munkások gyermekei körében, akik életük nagy részét szánalmas körülmények között dolgozták át.
E felfedezések alapján a csukamájolajnak fontos szerepet tulajdonítottak a gyermekek növekedésében és fejlődésében Az angolkórt manapság a múlt egyik betegségének tekintik, de az Egészségügyi Minisztérium nemrég még kampányt indított, hogy az ázsiai szülők figyelmét felhívja az angolkór veszélyeire, melyek elkerülésére a csukamájolajat ajánlotta. Azontúl, hogy étrendünkből hozzájutunk a D-vitaminhoz, szervezetünk is előállítja bőrünk és a napfény révén. A világosabb bőrű emberek szervezete elég jól meg tudja termelni ezt a vitamint, de sötétebb bőrű felebarátaink számára nehézséget jelent az ehhez szükséges napfény elnyelése.
